Életvitel - A Yoga - Gyakorlat - A Yoga rendszere

Az aszkétacsoportok idejük legnagyobb részét mégis különböző gyakorlataik végzésével töltik. Az aszkéták által végzett gyakorlatokat összefoglaló néven Jógának ( yoga ) nevezzük. Az aszketizmus és a Yoga, mint azt Eliade (' A Jóga ' című munkájában (1977)) is kimutatta, az a proto-dravida hagyomány, mely már az Indus-völgyi civilizációban is megjelent, mint a "szarvas isten" gyakorlata [Lásd I.1.]. Mivel a yoga a megszabadulás útját és gyakorlatát jelenti, "teljes egészében olyan sokoldalú, mint amilyen maga a megnyilvánult világ" [Kaczvinszky; 1942: III.1.]. Nem könnyű hát körvonalazni, hogy mi az a gyakorlat és módszer, mely a megszabaduláshoz vezet.

A yoga szó - sokféle jelentése között - azt jelenti: "iga", "lószerszám", "felszerelés", "eszköz", "fogás", "összekapcsolás", "egyesítés", "eggyé válás", "elérés", valamint "szabály", "törekvés", "odaadás", "vállalkozás", "összpontosított figyelem", "elmélkedés" és "elmélyedés". Mindezen jelentések azt bizonyítják, hogy a yoga - mint rendszer - az elme irányítás alá vonását, a természet erőinek szerszámba fogását jelenti, vagyis azt a módszert és eszközt, amellyel a tudat megnyilvánulásai megzabolázhatók, megfékezhetők és irányíthatók. Az az abszolút cselekvés, melyben a természetben elénk táruló jelenségek teljes egészükben felismerhetők; melyben a különböző tudatállapotok összekapcsolódnak; melyben az anyagvilág és a meg-nem-nyilvánuló természet egy határvonalon egyesül; és melyben az Abszolúttal esik egybe a tapasztalás. Ez az Egységgel való eggyé válás a természet legvégső célja. A yoga tehát a megszabaduláshoz vezető megismerés tételeit, szabályait és útját jelenti: a megismerés és fejlődés gyakorlatát ( sadhana ); azt az odaadó törekvést ( vayama ), mely a végső megszabaduláshoz vezet. Jelenti magát a gyakorlatra irányuló vállalkozást ( samkappa ), a gyakorlatok kulcsát képező összpontosított gondolkodást ( sati ), az elme elcsendesítését ( dhyana ) és az elmélyedést ( samadhi ) - vagyis azt a tant és utat, mely az emberiség alapvető őstudása.

A yogának számos ágazatát különböztetik meg. Mindegyik más, egymástól eltérő irányt követve törekszik a végső cél felé. Csupán módszerük és eszközeik különbözőek, céljuk ugyanaz: a kötöttségektől való megszabadulás ( mokśa ). Ily módon a yoga összes fajtája - önmagában is - elvezethet a végső megszabadulásig. A tantrikus irodalomban és a vedantában számtalan yoga-irányzatot említenek. Például a Brahmavidya , a Kśurika , a Culika , a Nadabindu , a Brahmabindu , az Amritabindu , a Dhyanabindu , a Tejobindu , a Yogaśikha , a Yogatattva és a Hamsa-upaniśad mind egy-egy eltérő yoga-ágazatot ismertet [ 4 ]. Valamennyi yoga szellemi lényege azonban megtalálható Patanjali yoga rendszerében, melyet az ún. 'Yoga-aforizmák' foglalnak magukban. Patanjali érdeme, hogy felhasználva a Kapila-féle Samkhya-filozófiát a korára kialakult különböző yogákat egységes rendszerbe szervezte. [Lásd később.] Ily módon az addig csak praxis szintjén létező Yogát filozófiai rendszerré fejlesztette, megadva annak természetfilozófiai alapjait.

A tantrizmus szempontjából azonban a yoga nemcsak különböző módszerek eklektikus rendszere, hanem egy jól kidolgozott, egymásra épülő, egységes rendszer. Így a tantrizmus - mint az indiai hagyomány és a megszabadulás univerzális rendszere - a Yogát saját részének tekinti, melyet maga alá rendel és melyet eszközként használ fel. Mivel a Tantra sajátossága a holisztikus, univerzális látásmód, nem választja külön a különböző aszkéta rendek által használt gyakorlatokat, hanem beépíti azt saját rendszerébe, s hierarchiába állítva a különböző cselekvéseket, különféle yogákat állapít meg, melyet a sadhaka szellemi érettségének megfelelően gyakorol, míg el nem jut az egyszerűbb gyakorlatoktól az összetettebbekig [ 5 ]. Ennek megfelelően a Tantra a következőképpen osztályozza a yoga fajtákat:

Ez a felosztás azt a sorrendet is jelenti, melyet a sadhaka is követ gyakorlatai végzésekor, hiszen az összetettebb gyakorlatok megkövetelik az egyszerűbb gyakorlatok hiánytalan ismeretét. (Például nem végez(het) raja-yogát az, aki nem jártas a hatha-yogában. Hiszen hogyan is tudna jógikus-meditációt ( dhyana ) végezni az, aki nem tudja kikapcsolni az érzékszerveit és kontrollálni a légzését.)

Hogyan is érhetné el a tökéletességet az a jógi,
Aki saját testét nem úgy ismeri, (mint)
Egy oszlopos és kilencajtós házat,
Amelyet az öt védőisten igazgat?

[Garaksaśataka 14.]

Bár ez a sorrend az elvi alapja a "tökéletes yogának", mint látni fogjuk ennek a 'feladatsornak' a végrehajtása - mely az illúziók világából ( maya ) a megszabaduláshoz ( mokśa ) vezet - az egész mindenséget felöleli, s nem egy egyszerű gyakorlat, hanem egy egész élet állandó és folyamatos cselekvése .

A tantrikus yoga-felfogás az indiai őslakosság tapas felfogásán és gyakorlatán alapszik. A tapas ("meleg", "forróság") az általában vett aszketikus erőfeszítésekre utal, mint azt a Rig-veda számos helyen is állítja [ 6 ]. A tapas erői mind kozmikus, mind spirituális síkon hatnak, mely révén az aszkéta látnoki erőkhöz jut, sőt az istenek megtestesülésévé válik. Ha a testet áthatotta az isteni belső tűz, az a szellem megszabadulását jelzi. A "belső tűz" mágikus megnövelése - a "tűz" feletti uralom -, mely a testhőmérséklet megnövelését is jelenti, olyan módon is megjelenik, hogy a fakír nem érzi a parázs vagy tűz égető melegét. Látni fogjuk, hogy a tantra-yoga egyik legjellegzetesebb technikája a belső-tűz ( tapasya ) fölélesztésében, a tűz-gyakorlatok ( panch-agni-tapasya vagy dhúní-tap ) végzésében áll. Az ősi tapas gyakorlatát persze nemcsak a yoga vette át, hanem a védikus áldozat is, melyben a szóma áldozat előkészítő rítusaként alkalmazták, továbbá bizonyos recitáló technikákkal ötvözve a kántálást végző pap, a tapasvin alapvető technikájának számított. Nem volt éles határ a védikus áldozat technikái és az aszketikus gyakorlatok között [Eliade; 1977: 136].

A tapas gyakorlata a "belső áldozat". A tapas az az ember belsejében elrejtett mágikus energia vagy erő, amelyet a gyakorló aszkéta megpróbál felkelteni, kifejleszteni és kifinomítani magában. Azt mondhatnánk, hogy a tantrikus yoga felfogás célja nem más, mint ennek a folyamatnak - mint egy alkímiai transzmutációnak - a véghezvitele. A tökéletesen kifejlesztett tapas végeredménye lesz az állandó révület ( samadhi ), az ebből táplálkozó állandó gyönyörérzet ( sukha ) és potencialitás, továbbá az ebből kibomló mágikus erők és képességek ( siddhi ).

[ 4 ] Ezeket a műveket nevezik összefoglaló néven "Jóga-upanisadoknak". [Eliade; 1977: 161, Kaczvinszky; 1942: 12]

[ 5 ] Az aszketikus gyakorlatok - vagy tantrák - hasonló felosztását találjuk a buddhista tantrizmusban, a vajrayaná ban is, ahol négy különböző szintű gyakorlatot különböztetnek meg. Ezek: Kriya-tantra , Carya-tantra , Yoga-tantra és Anuttara yoga-tantra . Ezen tantra osztályok különbségei nagyjából azonosak a hindu tantra yoga fajtáinak különbségeivel.

[ 6 ] Lásd: Rig-veda VIII. 59.6 ; X. 109.4 ; 136.2 ; 154.2-4 ; 167.1 stb.

Szerző: Tarr Dniel